Írország és Skócia tájai mindig közel álltak a szívemhez. A zabolázatlan, nyers táji szépség, a borongós-szomorkás hangulat, de a felhők mögött mindig ott rejtőző fény valahogy egészen sajátos hangulatot kölcsönöznek ennek a vidéknek. Ismerek egy lányt, aki fotográfus. Akivel a világot általában hasonló "színskálában" látjuk és érzékeljük, akinek a portréiban és tájképeiben, a pillanatot megörökítő fényképeiben az élet teljes komplexitásában, örömeivel, bánataival, kérdéseivel, reménységeivel és gondolataival együtt jelenik meg. Karancz Orsi álmodott egyet, és pár, gondolkozásában és értékvilágában hasonló emberrel elkészítette egyedülálló képsorozatát, amelyben természet és ember viszonya, a törékeny táji világ és a hozzá hasonlóan törékeny ember egymásra utaltsága, egymástól való függése, a bennük rejtőző szépség elevenedik meg. Tulajdonképpen nem csinált mást, mint dokumentált. Megörökíti a dolgokban rejtőző szépséget és azok összefüggéseit. Számomra ez a sorozat azt jelképezi és üzeni, hogy a világ szép. A természet szép. A benne élő ember szép. És Az, aki mindezt a szépséget alkotta, szép. Mi pedig felelősek vagyunk azért a csodáért, ami nap mint nap, évről évre észrevétlenül körbevesz bennünket. Ez a történet nem akar több lenni, mint ami a képeken átsugárzik: a történet egyszerűen csak magáért beszél; megmutatja, hogy az élethez, vagy akár egy esküvőhöz a legtöbb dolog adott, csak rá kell ismerni. A minimális mértékben megjelenő "kellékek" csupán reflektálói a természeti szépségnek, azt mutatják, hogy a természetből inspirálódó alkotásokban megtalálhatja magát az ember, legyen szó a jégbe zárt növényekről, a páfránylevél-hajtű ékszerről és gyűrűről, vagy a rajzokról, grafikákról, amelyek egy-egy növény kiegészítései, és a képekben élő történetet tartalmazzák titkos soraikban. A Neath Waters egy lány története, aki bejárja Skócia vad szépségű tájait, és közben találkozik a természettel és benne önmagával.
Régi és modern, klasszikus és újszerű, rajzolt és festett, írott és gondolt, természet és ember, latin és magyar, ecset és papír találkozása és ami belőlük születik. Ez látható az alábbi munkákon. A virágok és növények témája mind a festészetben, mind a tájépítészetben az a téma, amely megmagyarázza, hogy miért választottam ezeket a tevékenységeket magam mellé "útitársul".
DÓRI & ÁDÁM ESKÜVŐJE
2017. június
Idei munkáim egyik legkedvesebbike Dóri és Ádám esküvője volt, amelyet júniusban tartottak Neszmélyben. Az a szabadság, amit tőlük kaptam a grafikák elkészítésében, nagyon sok inspirációt adott. Talán ezért is tudott egy minden elemében harmonikus, visszafogottan elegáns, de mégis élettel teli esküvői dekoráció megszületni. Nagyon tetszett az, hogy a koncepcióban ők is a gyökereikből, a közös történetükből táplálkoztak: Spanyolországban éltek és dolgoztak pár évet, így az ott eltöltött idő és megélt tapasztalatok mind a részeikké váltak. Ezért is döntöttek úgy, hogy ezt a kötődést – finom utalások formájában – emeljük bele a dekorációba. Mindezek hatására egy minden elemében kimunkált, spanyolos-mediterrán hangulattal átszőtt, az ő pezsgő életszeretetüket tükröző, és a sokszínű tapasztalatokat ötvöző esküvő született. A sötét alapszínek, és az azon vibráló-életre kelő virágkompozíciók (Vasas Frida alkotásai), a grafikákba is belecsempészett arany, eleganciát és délies életszeretetet szőttek a napba.
És íme! Végre-végre elkészültek a képek, és én is eljutottam idáig, hogy összeállítsam ezt az emlékmozaikot a nyárból. Eddig csak az előkészületekről mutattam részleteket, de a végeredménynek most jött el az ideje! A recept továbbra is ugyanaz:: csipetnyi bohémság, élettől duzzadó természet, zöld és pasztellrózsaszín. ..... ja, és a kecskék!
Zita és Ákos esküvője sok szempontból emlékezetes élmény marad számomra. Ez volt az első, teljes egészében az én grafikai munkáimmal készült esküvő. Zita és Ákos nagyon egyedi párost alkot: vidámságuk, bohémságuk, a bizalmuk, a jókedvük mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez az esküvő úgy valósuljon meg, hogy az valóban az ő legszebb napjuk lehessen. Az esküvői dekoráció Ripszám Ági /dimesso/ keze munkáját dicséri, a virágdíszt Vasas Frida /Frida virágműhelye/ készítette. A meghívók és ültetőkártyák ennek a csoda bájos párnak a stílusát vették magukra: csipetnyi bohémság, élettől duzzadó természet-zöld szín, levélminta, a papír fehérjén örömmel táncoló betűk. A meghívó főoldalára Zitáék egyik kedvenc jegyesfotója került / Török-Bognár Reni fotója /, az ültetőkártyák mindegyike pedig egyedileg, kézi technikával készült.